Helnaya

Alap infók

mirshannen — Fri, 15 Dec 2006 10:44:17 +0000

kidolgozás alatt

Ötbányán, Alsóváros központi barlangja közelében van egy távoleső sziklafal, melyből egy háromszintes épületet alakítottak ki. Régen erre egy kisebb járat nyílt, mely apró barlangokig, bemélyedésekig vitte a sötételfet, számtalan labirintus szerű járatba torkollva. A sötételfek az alagútrendszer bejáratát vaskos vaskapuval zárták . Négy méter magas, öt méter széles. Akárcsak az előjárat, mely az “épületbe” kanyarog el első ízben.

Nos a 3 szintes “sziklafal”, sötételf mesterek keze munkáját dícsérik. Úgy formálták meg a követ, hogy messziről egy egyszerű sziklfalnak látszik, de közel érve felsejlenek a vonalak, szabályos, szabálytalan motívumok, s a jó megfigyelő még nyílásokat is láthat az épületen. Alig lőrésnyi nyílásokat.

Az épületet kereskedelmi főépületnek nevezik, belseje több helyiségből áll. Akárcsak egy kisebb várbörtön. Főként itt történnek a külvilággal kapcsolatos intézkedések. Karavánok elindítása. Itt érkezik, vagy távozik legtöbbször a sötételf. Bár sokan a kisebb főbarlangból kivezető járatok is használják, hogy a felszínre lépjenek. Ezek általában a fenyőerdőben bukkank elő.

A kisebb barlang, ahol a családok lakhelyei, piac, kiképzőhelyek stb, található, szoros kapcsolatban áll a tenyész és termelő barlangokkal és amennyire csak lehet a külvilággal érintkező Kereskedelmi főépülettel is.

Hírek

mirshannen — Fri, 15 Dec 2006 10:15:44 +0000

Sziasztok

Bár most már látom a klántagok listáját, de annyian vagytok, hogy (még nincs körlevél) inkább ide írok. Néhányan már elkezdtek játszani Ötbányán. Amolyan ismerkedés Ötbányával jellegűt, vagy éppen már kőkeményen a klánnal kapcsolatos dolgokat játszák ki. Némelyik klántag már IC szinten is ismeri egymást, valaki még csak most érkezik meg bányára. Ti döntsétek el, hogy milyen módon kezditek meg a játékot.

Fogok csinálni a wordpressre egy klánterület topikot. Majd nézegessétek, mert egy két alap információt közzéteszek. Hol is van pontosan a klánterület, stb stb.

Akinek még nincs meg az MSN címem, az írjon nekem üzit Tkn, mert elkezdtük cserélgetni a címeket a könnyebb elérhetőség érdekeben.

Hírek

mirshannen — Tue, 05 Dec 2006 22:28:47 +0000

Sajnos nem látom a klántagok listáját a menüben, így nem tudok üzenetet írni nektek. Beírom ide. Hétvégén egy nagyobb horderejű megbeszélés várható. MSN en kellene, így jó lenne, hogy aki még nem tette meg az felvegyen. És a klánvezértársamat is. Mert tott könnyebb tudunk beszélni közösben, mint ide fórumra írogatni. Meg beszéljük, hog ymikét hogyan lesz a klán, kultúra, hovatartozás, célok, miegymás. És megbeszélünk egy esetleges hétvégi időpontot is játékra. IC játékra. FONTOS! Ötbányára gyertek, mivel a klán is ott lesz. Alsóvárosban, a föld alatt. Bár gondolom ezt sejtettétek, mivel az okiratban is benne van. Az MSN címeket csak TK-n, üzenetben adom meg. Írjatok Quelarnak.

Köszönöm

Sötételfek legendája

mirshannen — Wed, 29 Nov 2006 19:24:18 +0000

Üdvözlöm a nyájas olvasót!
Hosszú heteket, hónapokat töltöttem könyvtárakban, hogy valami fogalmam legyen a sötételfekről.
Valószínűleg mindenki látott már sötételfet. Ez ma már nem egy nagy dolog. De kik is valójában ők? Elvetemült gyilkosok? Korcs elfek? Ében vadászok? Otthonukat vesztett szerencsétlenek? A kérdés, és ez által a válasz, sokkal összetettebb. Kezdjük a legelején!
Sajnos én sem tudok többet, mint a régi és mai korok bölcsei. Csak a mendemondákra támaszkodhatunk. A mítosz szerint, hajdanán nem léteztek fekete elfek. Az elf egységes és békés faj volt. Ám voltak, akik megelégelték az elfek ájtatos életét. Talán bele akartak szólni az emberi politikába, talán csak nyitni akartak a többi faj felé. Az is lehet, hogy még hagyományőrzőbb életre intették társaikat. Vannak kódexek, melyek szerint egyenes hódítani akartak. Még merészebb állítás, hogy idegengyűlöletükből kifolyólag irtást kívántak indítani a többi faj ellen. A valódi okot nem igazán tudjuk. Az viszont tény, hogy ez az ellentét két elf tábort hozott létre.
Az ellentét mibenlétére vonatkozóan is vannak feltevések. Találtam egy ősi tekercset, amely pusztító háborút ír le. Az egyik lexikon szerint a harc egyetlen éj alatt lezajlott. Ám van írás, mi szerint a probléma a vita szintjén maradt.
Mindenesetre a szakadároknak el kellett hagyniuk a többieket. Ám az, hogy kénytelenek voltak barlangokba menekülni, azokat a forrásokat támasztják alá, mi szerint véres leszámolások, háborús veszteségek érték őket. Ez az esemény durván egybeesik Ötbánya alapításával. Eleinte kimondottan jó viszonyba volt a két nép. Egyes ötbányai törpe vésetek úgy emlegetik az itt élő elfeket, hogy alapítótestvérek. Azt írják, hogy az elfek ügyessége és természetismerete nélkül nem jöhetett volna létre Ötbánya híres-neves szerkezete. De aztán a viszony megromlott.
Több mint valószínű, hogy ez arra vezethető vissza, hogy az elfek „elfeketedtek”. A sötételfek szinte biztosra veszik, hogy ez azért következhetett be, mert a törpék megmérgezték őket, a barlangi élet miatt segítségül kért gombákkal. A kapcsolat elmérgesedett, és kisebb fegyveres összecsapások után a két nép mind szellemileg, mind területileg eltávolodott egymástól. Ez az oka, hogy a törpe vésetek azon darabjait, melyek az érkezett elfeket és sötétbőrű leszármazottaikat dicsérik, leverték a falakról. Csak töredékek maradtak ránk.
Így a sötételf társadalom elzárkózott az elfektől is és a törpéktől is. A fent említett okok miatt jellemük alaposan megváltozott. „Bőrükkel együtt vált sötétté és gonosszá.” – írja egy elf tekercs. Bizalmatlanok és gyanakvóak lettek. Ez olyan szintre fejlődött, hogy már egymástól is rettegniük kellett. Aztán beütött a ménkű!
A barlang, ahol éltek, beszakadt.
De mi is történt azon a bizonyos napon? Azt mondhatom, kutatásaim ezen területe sikereket könyvelhetett el, hisz használható és hiteles információkat találtam egy magas rangú sötételf visszaemlékezéseiben, amihez rendkívül kalandos úton jutottam, Pattagokki gnóm, a bolond Nevesincs törpével egy Haakgor nevű orkok között nevelkedett elffel. Ezt az érdekesnél és furcsább történetet egyszer még megírom. Esküszöm kitérve a kifeszített kígyóbőr alsónadrágok és a három süket róka esetére, mert az valóban izgalmas volt, nem is beszélve a kopár hegyi enyhén felizgult vérfarkas történetéről…
De térjünk vissza Dalhareen-hez. Mert ez volt annak az ékszeres doboznak a neve, amely a sötételfek otthonát adta. A folyamatosan épülő, fejlődő városnak már erős, megkötött politikai szerkezete volt. Bár nem mondható, hogy a sötételf faj befogadó lenne, még saját magukkal szemben sem, amikor egy hatalmas, idegen barlangi elf ház alkut ajánlott fel a város vezetésének, helyet kaptak ebben a barlang. Ám ezzel a hellyel rang nem járt. Azt ki kellett érdemelni. Azért meg kellett harcolni, azért ölni kellett. És Axen cra Shryak-nak ez nem okozott erkölcsi válságot. Hát ölt. Ahhoz, hogy egy ház felemelkedhessen, el kellett pusztítani egy másikat. A Shryak-ok nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint bekerülni a városvezetésbe. Összeesküvést szőttek egy igen befolyásos család ellen. Mivel a leghatalmasabb ház, a Baenre támogatta őket, egyre több és több ház csatlakozott a fondorlathoz… Majd kirobbant a csata! Elf elfnek feszült, kard páncélt talált, és a sötét ajkakat vár édesítette. Újra eluralkodott a káosz és ármány a sötételf társadalomban. Ez, amiben a legjobban érzik magukat… Mert a Felsőbb Hatalmak kegyeltje ebből csak megerősödve kerülhet ki. A gyengébb pedig… a gyengébb senkit sem érdekelnek.
A csatába a fejvadászok mellé katonák csatlakoztak. A várost füst, és vér borította. Eztán érkeztek meg a mágiahasználók, a házak varázslói. A Tralyn Baenre és Xecsq cra Shryak vezette támadó seregek egyre nagyobb fölénybe kerültek. Összeültek a nagyok, a kerekek forogtak, az artériák szakadtak, a koponyák porrá zúzódtak. Csak a legjobbak maradhattak talpon. Majd beszállt az elkeseredett harcba a város főmágusa, a nagyra becsült és rettegett Noel Banre, aki mellesleg annak előtte a Shyrak ház mágusa volt. A mágikus energiák aztán végleg elszabadultak.
A barlang teteje beszakadt. A gleccsertó, mely a város felett helyezkedett el, jéghideg halált hozott több ezer sötételfnek. Egyetlen egyszer fogott össze minden „fekete” elf, hogy megállítsa szerelmetes városa pusztulását. Az elkerülhetetlen pusztulását. Ám a sors így akarta. Az a halál napja volt. A vég manifesztációja. De lehet, hogy nem a sors akarta így?
Erről már nem beszél Rhyanne Siarn feljegyzése. De másokéi igen. Ám ezek már ki tudja, hogy igazak –e. Egyesek szerint maga a Shyrak ház tette, hisz neki ez volt a feladata. Vannak, akik azt írják, hogy az ötbányai törpék ezt a csatát használták fel arra, hogy észrevétlenül omlaszthassák be a sziklákat a város felett. Erről a történetről szól Tömpeujjú Klamu eposza, mely a törpe hősnek Daladriannak állít emléket. De ezt még az Öt Család sem tekintette soha hiteles forrásnak. Más iratok szerint, melyek csupán az ésszerűségre támaszkodnak, azt mondják, hogy a barlang nem bírhatta ki azt a hatalmas mágikus összecsapást, ami benne történt. Azért ebben is van valami. Bizonyos kisebb szekták történetei szerint a Felsőbb Hatalmak, hogy melyik abban különböznek, okozták a katasztrófát. De mindegyik mérvadóbb feljegyzés, kőtábla, tekercs, de még az említett eposz is említ egy kétségtelenül létező embermágust. Az ő szerepe igencsak kérdéses. Személye nyomozásom tárgyát képezi mind a mai napig.
Egy szó, mint száz, a rengeteg áldozatot követelő omlás után Dalhareen lakói szétszéledtek. Így mára kialakult egy szétszórt, magába forduló, összetartó csoportokra bomlott sötételf társadalom. Mely az utóbbi időben kezd újra egységesedni, amely nem mindenkinek jelent megnyugvást és örömöt… De ez következő a történetem…
Búcsúzok a Nyájas Olvasótól. Végső következtetések nem kívánok levonni, hisz nem vagyok én még sem nagy tudós, sem híres bölcs. Munkámat ajánlom azoknak, akik kíváncsiságukat kiterjesztik mindenkire. Ezennel kívánok kalandokban gazdag, kényelmes csatákat minden kalandozónak, és unalmas egysíkú, ám biztonságos gyermekekkel teli életet minden letelepedettnek.Hódolattal: Venator de En’Daro, egy kardforgató bűvész tudós

//Köszönöm a segítséget az alábbi karakterek usereinek: Quelar d’Siarn, Riek SharTeel, de mindenek előtt Rhyanne Siarn. Folytatást tervezek a sötételfek jelenjéről, úgyhogy mindenkinek nagyon szívesen fogadom a segítségét. Amit kérek vagy karimnak,Vetator deEnDaro(187822) vagy itt jelezni. Remélem tetszett!//

Regisztráció

mirshannen — Tue, 28 Nov 2006 15:21:02 +0000

Többen is jeleztétek, hogy nem tudjátok miként lehet regisztrálni a klán fórumra is használt blogjára. Íme egy link: http://wordpress.com/signup/

Alul majd jelöljétek ki, hogy csak username és nem blog.

Mágia tanulás a karavánpihenőben

mirshannen — Sun, 26 Nov 2006 21:05:31 +0000

Igen, igazak a szóbeszédek, Karavánpihenőn ímmár valóság a mágia tanulás. A cselekvések között felbukkant a zarnándoklat, amely a mágikus affinitás kifejlesztését teszi lehetővé. Ha valaki ide kattint, a következő szöveggel találkozhat: Varázslatok tanulása A tiltott tudás. Jó ideje nem foglalkozott már vele senki sem, s aki mégis, az csúnyán pórul járt. Rengeteg óvatos kutatásba, időbe, és pénzbe került, míg az elérhető fóliánsokat, pergameneket átböngészted az istenektől lopott tudásra vágyva, de a jelek szerint minden hiába. Amit tudtál megtettél, az összes lehetséges forrást átolvastad, és mégsem jutottál közelebb. A mágia kaotikus, irányítani nem lehet. Csüggedten ülsz, s gondolod át újra meg újra az olvasottakat, összefüggést, irányítást, értelmet keresve benne. Már az összes megoldást újra meg újra átrágtad, mikor hirtelen összeáll a kép. – Ennyire egyszerű lenne? Önfegyelem, és vasakarat? A megfelelő kellékek? Rádöbbensz, hogy az egész már a kezdetektől fogva előtted volt. A mágia tehát tanulható, hosszas, fáradtságos úton… Mágia-affinitás kifejlesztése (még tanulnod kell…) Várjuk azok beszámolóját, akik már átverekedték magukat a kezdeti nehézségeken, és megszerezték a mágikus affinitást.

A Sötételf faj

mirshannen — Sun, 26 Nov 2006 00:48:25 +0000

Vélemények, javaslatok

mirshannen — Sun, 26 Nov 2006 00:48:09 +0000

Chat

mirshannen — Sun, 26 Nov 2006 00:47:52 +0000

Alapító okirat

mirshannen — Sun, 26 Nov 2006 00:33:41 +0000

„Hibát követtünk el, vétettünk, nem vettük figyelembe a jeleket még idejében… alábecsültük a sötétség maszkjának sokoldalú ravaszságát. Végig köztünk voltak, altattak, árnyak közt jártak s mi elfeledtük félni őket. Okosaknak hittük magunkat pedig az orrunknál fogva vezettek… túl későn jött a megvilágosodás. Pedig a föld remegve próbált óva inteni minket, miért nem hallgattunk reá? A válasz egyszerű, hatalmába kerített, s játszott velünk. Hajdanán még fényes reggelen az élet, hogy virágzott, mostanra vörös Hold alatt csakis végzet tanyázott. Anyák helyett fémek csókolnak gyermeket, mítoszi démonok helyett halandók oroznak élteket. Hol van már az üdítő sugár mi melenget, csak fagyot látok mindenütt mikor csak merengek. Az éjt viharos felhők takarják, s fényes üstökös hirdeti mit a szem s elme sosem feled. Háború dúl majd, erőpróba mit még élet nem látott… megmérettetik majdan benne az istenek végtelen hatalma is! S ez a harc elér minket is, már vannak nyomai, érzem bűzös szagát a levegőben, itt van, tanyázik, s a mélyben várja születését ősi hamvakban… háborog a föld, csíráját szenvedi a kezdetnek… a kezdetnek…”

Régen..
…Volt hajdanán egy város, mely maga volt a káosz, a sötétség, gonosz lelkű lények olvasztótégelye. Ötbánya, s egész Thrillion sötét elfjeinek fővárosa. Otthona az intrikáknak, a hatalmi játszmáknak, lakhelye az életerős lelkeknek, sírhelye a gyengéknek. Azt mondják a tudatlanok, hogy népünknek sohasem volt saját lelkülete, kultúrája, vallása. Én azt mondom, hogy ők irigységüket tagadással palástolják, amiért nem láthatták Dalhareen csodáit, épületeit, a mozgalmas utcákat, a ragyogó tündér fényeket. Nem ismerhették meg a legerősebb klánok erejét, melyek kézben tartották a város irányítását, s kordában a szolganép lázongásait. Nem élték át a harcokat, a vakító, foszfor illattú varázslatok ijesztő látványát, a villámló pengék sikolyait. Csak mi tudjuk milyen is volt akkor az élet, az ősök idején, mikor a sötételfek még sötételfek voltak, s az áthatolhatatlan sötétségben éltek. Akkor, régen…
…a város pusztulása előtt, ahol a káosz mindent elemésztett. Föld, s víz jött hideg, gyilkos érintéssel, hogy romba döntse azt, mi számunkra maga volt az élet…
…a kövek zúgtak, a város remegett. S a víz csak jött, megállíthatatlanul mosott el mindent. Idősett, gyereket. Nem válogatott. Mi sem tettük soha. Öltünk, ha kellett, s ha jól esett, de most minket ölnek meg…A végzet elől nem menekülhetek…

Jelenkor…
…Különleges vagyok. Erőm, örökségem teljében. Sötételf vagyok. Büszke vagyok rá, hogy azzá születtem, amivé őseim, s büszke arra, hogy a fény helyett a sötétségben élek…Ahová tartozunk, ahová tartoznotok kéne. Ideje megtanulnotok, s használnotok az örökséget, mely óva int a fénytől, mely meggyengít és elkárhoz titeket fényben élő testvéreim. Megmutatjuk nektek az utat, mely az ősök kultúrájához vezet. Megtanítjuk újra tisztelni a hatalmakat, s a névtelen erőket. Azok leszármazottai, kik Dalharen pusztulása után is Ötbányában maradtak, útmutatást nyújtunk. Gyertek és csatlakozzatok hozzánk. Itt az idő, hogy túllépjünk a fájó múlton, s közösen folytassuk, amit elkezdtünk…

Feljegyzések…
Kereskedünk a törpékkel, s az itt élőkkel. Főként gombafélékkel. Köztük azzal a fajtával, melyet előszeretettel fogyasztunk már idejét sem tudva mióta, s bort is készítünk belőle. Valamint egy általunk termesztett gombafajtával is kereskedünk, ami az egyik legmérgezőbb a vidéken. Így ez utóbbi felettébb híres Ötbánya orvgyilkosai körében. Az utóbbi időben fegyverekkel is kereskedünk. De ez a tevékenység csak a kötelező látszat. A törpék csak addig tűrnek meg minket Alsóvárosban, amíg teszünk valamit a közjó érdekében.

A színfalak mögött zajlik a klán élete…Csatlakozz, hogy megismerd a titkaink…