Alapító okirat
„Hibát követtünk el, vétettünk, nem vettük figyelembe a jeleket még idejében… alábecsültük a sötétség maszkjának sokoldalú ravaszságát. Végig köztünk voltak, altattak, árnyak közt jártak s mi elfeledtük félni őket. Okosaknak hittük magunkat pedig az orrunknál fogva vezettek… túl későn jött a megvilágosodás. Pedig a föld remegve próbált óva inteni minket, miért nem hallgattunk reá? A válasz egyszerű, hatalmába kerített, s játszott velünk. Hajdanán még fényes reggelen az élet, hogy virágzott, mostanra vörös Hold alatt csakis végzet tanyázott. Anyák helyett fémek csókolnak gyermeket, mítoszi démonok helyett halandók oroznak élteket. Hol van már az üdítő sugár mi melenget, csak fagyot látok mindenütt mikor csak merengek. Az éjt viharos felhők takarják, s fényes üstökös hirdeti mit a szem s elme sosem feled. Háború dúl majd, erőpróba mit még élet nem látott… megmérettetik majdan benne az istenek végtelen hatalma is! S ez a harc elér minket is, már vannak nyomai, érzem bűzös szagát a levegőben, itt van, tanyázik, s a mélyben várja születését ősi hamvakban… háborog a föld, csíráját szenvedi a kezdetnek… a kezdetnek…”
Régen..
…Volt hajdanán egy város, mely maga volt a káosz, a sötétség, gonosz lelkű lények olvasztótégelye. Ötbánya, s egész Thrillion sötét elfjeinek fővárosa. Otthona az intrikáknak, a hatalmi játszmáknak, lakhelye az életerős lelkeknek, sírhelye a gyengéknek. Azt mondják a tudatlanok, hogy népünknek sohasem volt saját lelkülete, kultúrája, vallása. Én azt mondom, hogy ők irigységüket tagadással palástolják, amiért nem láthatták Dalhareen csodáit, épületeit, a mozgalmas utcákat, a ragyogó tündér fényeket. Nem ismerhették meg a legerősebb klánok erejét, melyek kézben tartották a város irányítását, s kordában a szolganép lázongásait. Nem élték át a harcokat, a vakító, foszfor illattú varázslatok ijesztő látványát, a villámló pengék sikolyait. Csak mi tudjuk milyen is volt akkor az élet, az ősök idején, mikor a sötételfek még sötételfek voltak, s az áthatolhatatlan sötétségben éltek. Akkor, régen…
…a város pusztulása előtt, ahol a káosz mindent elemésztett. Föld, s víz jött hideg, gyilkos érintéssel, hogy romba döntse azt, mi számunkra maga volt az élet…
…a kövek zúgtak, a város remegett. S a víz csak jött, megállíthatatlanul mosott el mindent. Idősett, gyereket. Nem válogatott. Mi sem tettük soha. Öltünk, ha kellett, s ha jól esett, de most minket ölnek meg…A végzet elől nem menekülhetek…
Jelenkor…
…Különleges vagyok. Erőm, örökségem teljében. Sötételf vagyok. Büszke vagyok rá, hogy azzá születtem, amivé őseim, s büszke arra, hogy a fény helyett a sötétségben élek…Ahová tartozunk, ahová tartoznotok kéne. Ideje megtanulnotok, s használnotok az örökséget, mely óva int a fénytől, mely meggyengít és elkárhoz titeket fényben élő testvéreim. Megmutatjuk nektek az utat, mely az ősök kultúrájához vezet. Megtanítjuk újra tisztelni a hatalmakat, s a névtelen erőket. Azok leszármazottai, kik Dalharen pusztulása után is Ötbányában maradtak, útmutatást nyújtunk. Gyertek és csatlakozzatok hozzánk. Itt az idő, hogy túllépjünk a fájó múlton, s közösen folytassuk, amit elkezdtünk…
Feljegyzések…
Kereskedünk a törpékkel, s az itt élőkkel. Főként gombafélékkel. Köztük azzal a fajtával, melyet előszeretettel fogyasztunk már idejét sem tudva mióta, s bort is készítünk belőle. Valamint egy általunk termesztett gombafajtával is kereskedünk, ami az egyik legmérgezőbb a vidéken. Így ez utóbbi felettébb híres Ötbánya orvgyilkosai körében. Az utóbbi időben fegyverekkel is kereskedünk. De ez a tevékenység csak a kötelező látszat. A törpék csak addig tűrnek meg minket Alsóvárosban, amíg teszünk valamit a közjó érdekében.
A színfalak mögött zajlik a klán élete…Csatlakozz, hogy megismerd a titkaink…
